Listen to your body. If you have to eat, you eat. If you have to sleep, sleep. No matter what circumstances apply.
Mondtak nekunk a treningen kerek ket eve, es hajj, milyen jol is hangzott! Am arrol nem szolt a fama, hogy annyit fogsz dolgozni, hogy az alvast mint activity-t teljesen kitorolheted az eletedbol. Mint ahogy a celtudatos, egeszseges taplalkozast is. Most, hogy igy vegiggondolom, gyanakodnom is kellett volna, hogy miert mondjak ezt. Elvegre minden ember eszik es alszik, amikor a teste olyat parancsol.
Hat a Stewy nem. A taplalkozas kerdeskorrel most nem foglalkoznek. Hanem az alvas. Amikor 11 orad van ket jarat kozott. Folyamatosan. Hetekig. Egyszer ejszaka, maskor reggel, azutan delutan, aztan megint ejszaka. Meg ahogy eppen kijon, ugy van pihenod. Hat magyarazd ezt meg a termeszet altal alkotott szervezetednek, hogy "alugggyama bazdmeg, 2 ora mulva fel kell kellni!!!" Nem fog menni. Probaltam. Nem fogsz aludni. Ugy fogsz elmenni dolgozni, hogy besminkelsz (nem veletlen am!), beallitod magad LeszaromBazdmeg funkciora, elmesz, ledolgozod, es amint lehet eppen ahol vagy, becsukod a szemed, es majd felebreszt valaki.
Nalunk ez igy megy. Ha mar nagyon kivagy merulve, beteget jelentesz. Mondjuk ha harom ora mulva fel kell kelned egy 13 oras muszakra. Akkor kezdodik a parbeszed a fejedben, hogy - basszus mar megint... nem lesz ebbol jo fizu... - oke, de megeri a penz az egeszseget... - hat nem... - ki fognak rugni... - talalsz jobb melot... ZZzzzzzzz.... es mar alszik is.
Aztan az ilyen munkatempo utan, egyszercsak ugy atalszod a szabadnapjaidat. Mondjuk ha latom, hogy kovetkezo jarat holnaputan lesz, beallitom a vekkert holnaputanra, es viszontlatas!
Mint ahogy ma reggel is. Elozoleg ataludtam az ejszakat, kellemesen. Reggel felkeltem 8-kor (mar ez onmagaban gyanus volt), reggeliztem, kaveztam, beraktam a sotet ruhakat egy gyorsmosasra, kidobtam oket a szaritora, majd leultem olvasni. Melyseges alomba szenderultem, es felkeltem este 6-kor. Mert most olyat kivant a szervezet.
Es hoppa! Hova tunt a mai nap? Bazzz! Idopontom volt a plasztikai sebeszhez. Az anyakonyvi hivatalba kellett volna menni. A dokihoz is. Es kaja sincs itthon. Ataludtuk! :) Eheheheh. Es ennek most biz, orulni kell jovo honap kozepeig ismet... nem nagyon lesz ilyen.
