Az elozo blogbejegyzes megirasa utan, kezdett kitisztulni az ido. Delelott 10 ora korul lattam, hogy mar landol egy-ket cargo repulo es a mi jarataink es szep lassan elkezdtek megerkezni.
Jott is az sms, hogy plz check in asap. Meg jo hogy a repter mellett lakok, 5 perc alatt be tudok csekkolni, de tudtam hogy a tobbi Stewy a Nairobi jaratra meg valahol a varosban keres epp taxit. Szoval azert annyira nem siettem.
Varhato volt, hogy a feje tetejen all majd az egesz office, nade ilyet azert en nem lattam meg! Jot is rohogtem magamban. (Hihihihi.) A nagy fegyelmezettseg es professzionalizmus korulbelul ugy nezett ki, mint amikor a rackevei piacon alkudod le a barackot. A pilotak irodai dugig megtelve pilotakkal, akik azt lesik hogy melyik repulo landol epp, melyiket csaphatjak le es vihetik mihamarabb. Ez erdekeben a rosteringgel a tozsdere kisertetiesen emlekezteto jelbeszeddel kommunikaltak (magasabbak elonyben), hogy XY345 jaratra eeeeez a geeep kell eeeeeeeeez ami most szallt le a 23-as allomashoz!
Rostering. Ahol normal esetben egy kollega ul unottan jegyezve hogy ki mire jelent beteget, most nyolcan izzadtak afolott, hogy kit hova osszanak be, melyik jaratot toroljek, melyik induljon hamarabb hova, kivel stb stb. Megyek tovabb. A Stewyk ulnek mint madarak a villanyoszlop korul, tobb oras kesesek, jarat torlesek, mindenkinek mar mindegy, csak hadd menjen vagy haza vagy jaratra.
Becsekkolok Nairobira, de kozbe latom hogy toroltek. Hivom a rosteringet (fizikailag megkozeliteni lehetetlen a sok pilotatol), mire az ilyen tozsdejelrendszer-szeruen jelez, hogy gyere ide, itt vannak a papirok Katmanduba mesz, szedd ossze a tobbieket, koszi, csa.
O.O
Jo.
Ket Stewy Kievbe ment volna, es mar keszen alltak az Iteletnapra is. Epp dohanyoztak kint, mire hozom a papirokat hogy sracok, Katmandu. Ritka boldog pillanatok egyike, amikor az ember egy ukran jaratrol atkerul egy nyugalmas, buddhista nepali kornyezetbe.
Senior is megerkezik. Valahogy osszeszedjuk magunkat, indulunk Katmanduba. A jarat hala Istennek jol megy, de mindegyukunk hulla faradt. Tok nagy stressz ez az egesz, amikor ulsz hogy mikor lesz mar jarat, es hova fognak berakni es kikkel.
Hala Istennek mi meg tok jol megusztuk, csak hat sokaig tartott a nap. Hivatalosan reggel 7-tol vagyok becsekkolva, mivel otthon ugye keszenletben voltam, es ejjel 10-kor csekkoltam ki.
Nem ereztem a labaimat. Aludtam, de meg most is olyan faradt vagyok, szerintem egesz nap csak aludni fogok. Ejszakaig, persze, mert este jaratom van Indiaba. Es keszulhetek arra, hogy jo 4 oras kesessel fogunk reggel visszajonni, mert ugye holnap reggel is nanahogy KOD LESZ.
