Rosszul azert vagyok, mert minden egyes bejovo emailre azt hiszem, hogy rejection letter az Emiratestol, es addig a par masodpercig amig felfogom, hogy nem az Emirates a felado, osszedol a vilag es mar sirasra all a szemem.
Jol meg azert vagyok, mert igy par nappal a final utan egy kicsit pozitivabbnak latom a dolgokat. Nem merem elkiabalni. Remenykedem.
Tudom, hogy mindent megtettem es ez ad egy konnyedseg erzest.
Mas nem nagyon van, amugy. A heten frissito treningem van. Ki se nyitottam a nagykonyvet, rohogve atmentem az eddigi vizsgakon. Holnap lesz meg egy gyakorlati trening, tuzoltas, eletmentes, evakualas, egyeb veszhelyzetek. Rutin. A tapasztalat egyebkent akkora magabiztossagot es nyugalmat ad az embernek...! Tavaly ilyenkor remego terdekkel mentem el az elso frissito treningre. Iden mar csak pislakolok, es azt kerdezem magamtol, hogy megis mi a fenen stresszeltem idaig?
Latom az ujakat, akik kevesebb ideje repulnek osszehasonlitva onmagammal. Engem ha osszekotozve fejjel lefele beraksz az utasulesek fole, mondjuk turbulencia kozepen, biztos lehetsz benne, hogy 15 perc mulva megkerdezem hogy cukorral kered-e a kavet es tejjel?
Rosszul is meg jol is meg azert is vagyok, mert hiztam, es ahogy igy magamra nezek, jol all. Kicsit fura meg, de oszinten szolva ... szerintem sexy. Arra kell figyelni, hogy tobbet ne hizzak, mert a ruhatarat nem all szandekomban lecserelni.
Mas. Angolt kell tanulnom. Meghozza felsofoku business englisht, brittish akcentussal. Nincs mese. Jobb ha most neki latok, mielott korberohognek az Emiratesnel. Egy profi mindenben legyen profi.
