Mar ket evvel ezelott feltunt, hogy ha valakit meglatok egyenruhaban es kesobb "civilben", nem vagyok kepes felismerni smink es egyenruha nelkul. Ramkoszontek emberek, en meg csak pislakoltam, hogy ezek meg kicsodak. Kellett egy kis ido logikailag levezetni, hogy ezek tapasztalabb kollegak, finoman kidolgozott "identification system"-mel.
Nagyjabol akkora kihivas egy Stewyt egyenruha nelkul kint megismerni, mint egy baratnodet abayaban es niqabban felismerni az utcan.
A mar-mar ikonna valt sal NEM stewy kiegeszito. Hala Istennek. Ahogyan a kalap sem. Stewynak lenni kokemeny fizikai munka, ha belegondolsz. Akarmilyen szogben alljon (vagy razkodjon) a repulo, neked dolgod van. Trollikat huzogatsz es tologatsz, nehezeket. Husz-harminc kilos ajtokat nyitogatsz, csukogatsz. Csordultig tele kontenereket emelgetsz. Folyamatosan hajolgatsz (gyenge terduek mint en neha a siras hataran allnak (ha! "allnak").
A csini egyenruci nem praktikus. A szoknya meg foleg nem. Plane ha az embernek formasan megtermett hatso fele van, es hat tudjuk, hogy a repulo egy zart viszonylag KIS ter, ahol nem mindig van lehetoseg elkerulni bizonyos kellemetlen helyzeteket, kiehezett Bolhahim tekinteteket.
Szerencsesek voltunk eddig a cegnel, ket nadragunk, ket szoknyank volt es egyetlen eloiras: szaudi es irani jaratokra nem lehet szoknyat felvenni. A tobbi rajtad all.
Ez utobbi kijelentes egyenerteku lett azzal, hogy a lanyok gyakorlatilag kivetel nelkul csak nadragot hordtak. Ennel a cegnel mindennap repulunk. Egyszeruen belefaradsz az allando "grooming" megfelelesnek. Nem lehet minden nap szoknyaban vecet takaritani az utasok utan, vagy a gyokerek taskait elrendezni, vagy a troli elott kajaert hajolgatni az utasnak. Egy napon eljon a pont, ahol tudattalanul mar nem veszed fel tobbet a szoknyat. Es hirtelen konnyebb lesz az eleted.
Ez sajnos feltunt a management-nek is. Hogy a lanyok nem hordjak a szoknyat. Elobb csak finoman elkezdtek minket szekalni, hogy megis miert latjak olyan ritkan a szoknyainkat. Megmondtuk frankon. Egy: nagyanyam nem hordana ilyen szabasut. Ketto: koverit.
Hallgattak alattomosan, es mar benne volt a szemukben a "na nem lesz ez sokaig igy" kifejezes.
Elkezdtek memokat kuldeni, hogy szepen kernek minden lanyt, hogy a ceg professzionalis (?) profilja erdekeben legyunk kedvesek tobb alkalommal szoknyaban repulni.
Legutobb par honappal ezelott vettem fel, akkor is azert mert az osszes nadragom a mosodaban volt, es nem volt mas kiut. A szokasos elsurranasom a vezetoseg elott helyett most amint meglatott kiugrott a manager, jajj hogy vagyok, mi ujsag van, de csinos vagyok, hova megyek, milyen jol all rajtam ez a szoknya, olyan kar, hogy nem hordom tobbet, de szep ez a gyongysor is.... Grrrr...
Azt mondom, hogy oke... elhordanam a szoknyat egy parszor. De nekem nem konkretan a szoknyaval van problemam, hanem a harisnyaval. Rosszul vagyok tole! Rosszul. Kiskorom ota. Akarhanyszor harisnyat kell huzni talptol derekig, nekem az elso fel ora fizikailag faj. Akkkhh. Nem is akarok ra gondolni.
Par hete jott az ujabb memo. Uj egyenruha lesz mindenkinek. Tuzes probalni, x napotok van ra. Bemegyunk. Ing oke. Szoknya sokkal jobb, mint a regebbi (mar annak, aki nincs elhizva), kabat borzalom, hanem neztunk, hogy hol vannak a noi nadragok??? - oh, az meg nincs. MIAZHOGYNINCS? Hat meg nem lettek kesz. - MIKORLESZNEK KESZ???? - meg nem tudjuk. ANYATOKAT
Oktober 27-tol - matol - mindenkinek az ujba kellett menni. En szabadnapos vagyok, de probalok baratkozni a dolgokkal. Megkerdeztuk, hogy oke, mi lesz a szaudi jaratokkal meg az iraniakkal? - Par hetet kibirtok. Volt a valasz.
Fasza.
Lehet, hogy palyat tevesztettem, de kerdoen allok az uj egyenruha elott. Ennek a cegnek minek flancolni? Mar nem azert. De ha olyan szolgaltatast nyujtanank, ami luxus, ami profi, ami elegans, amire az ember szivesen felvesz egy szoknyat (Emirates-nel pl ez nem kerdes), azt mondanam, oke. De hogy ezt igy minden nap???
HARISNYAVAL?
